A vadászrepülőgép feladata a légifölény biztosítása. Ennek megfelelően nagy tűzerővel, nagy sebességgel és jó manőverezőképességgel kell rendelkeznie.

Fegyverzete általában a törzsbe beépített 1-2 géppuska vagy gépágyú, illetve a szárny és törzs alá függesztett rakéták és bombák.A vadászrepülőgépek sebessége akár a hangsebbeség  háromszorosát is elérheti. A vadászgépek lehetnek egy-, vagy kétszemélyesek. A gépet a megrendelő által meghatározott feladatnak megfelelő méretűre építik, de elsősorban a fenntartási költségek és a túlélőképesség (minél kedvezőbb tolóerő/tömeg arány, kis radarkeresztmetszet) miatt törekednek a méret és a tömeg lehető legalacsonyabb szinten tartására. A nagy távolságú, vagy hosszabb ideig tartó repülések támogatása céljából rendszerint légi utántöltésre teszik alkalmassá, valamint üzemanyag póttartályalkalmazásával növelik a levegőben egy felszállással eltölthető idő mennyiségét. A vadászrepülőgépeknek több változata létezik:

• Napjainkban nem tartanak rendszerben olyan gépet, ami kizárólag légi célok elfogására alkalmas, a repülőgépek földi célok támadására is alkalmasak, ez a vadászbombázo repülőgép.
• A kizárólag a földi csapatok harcának közvetlen támogatására alkalmas, lassabb, de erősebb fegyverzetű és páncélzatú repülőgép a csatarepülögép

A klasszikus felosztás szerint vadászgépeknek nevezzük azokat a harcigépeket, amelyeket más repülőgépek ellen fejlesztettek ki. Sokat fejlődtek ezek a gépek az I. Világháború háromfedelű 100 km/h-s sebességre képes, egy géppuskával felszerelt gépei óta. A mai vadászgépek legfőbb jellemzője a műszerezettség, amely segítségével nagy

távolságból felfedezhetik és megsemmisíthetik ellenfeleiket, vagy éppen elbújhatnak előlük. Ami az elbújást illeti, mindenki hallott már a lopakodókról. Ilyen gépei egyelőre csak az USÁ-nak van, de a legújabb fejlesztésű F-35-öst már exportálni is fogják, ezen kívül állítólag Oroszország is kifejlesztett már ilyen vadászgépet, csak valószínűtlen, hogy bármelyik légierő (beleértve az oroszt is) rendelne belőle.

A mai vadászgépek között nemigen van olyan gép, amelyet ne lehetne bevetni földi célok ellen is, vagy éppen felderítésre. Ez néha megjelenik a gép típusjelzésében is, pl. JAS-39 (Gripen), ahol a három betű a három funkciót jelöli. Az amerikai vadászgépek típusjelzése 1947 óta F-fel kezdődik, ami a fighter (harcos) rövidítése, korábban P volt.

A vadászgépek sokoldalúságát mutatja, hogy sok gépet hajófedélzetről is lehet üzemeltetni. Repülőgép-hordozó hajók hadrendben tartását persze csak a leggazdagabb (és tengerparttal bíró) országok engedhetik meg maguknak, ezek közül is messze

kiemelkedik az USA, amely 10-nél is több hajón több száz harcigépet üzemeltet és utaztat a világ forró pontjaira.

Early Warning and Control System - korai légi riasztó- és irányítórendszer). Ilyen gép az amerikai E-2, vagy az E-3. Nagy előnyük a földi lokátorokkal szemben, hogy a magasból sok mindent látnak, amit a földi tereptárgyak leárnyékolnak és természetesen, hogy tudnak mozogni. A vadászgépek radarjával szemben az az előnyük, hogy több száz kilométerről meglátják a repülőgépeket és nem csak abból az irányból, amerre mennek, hanem 360°-ban. A vadászgépeknek nemigen tanácsos bekapcsolni a radarjukat bevetés közben, amíg nem érnek a cél közvetlen közelébe, hogy minél később fedezzék fel őket. Addig a légtérellenőrző gépek irányítják őket, ez a másik feladatuk.

Az E-4 kifejezetten repülő harcálláspontnak készült, ahol minden szükséges kommunikációs eszköz megtalálható, nagytermében pedig akár vezérkari gyűlést is lehet tartani.